Forrás: Új Ember katolikus hetilap:1947. április 13. III. évfolyam 15. sz.
LEVÉL OROSZORSZÁGBÓL
Igaz, vagy nem igaz? Mi nem hittük el. De utánajártunk és most már hisszük.
A somogymegyei Gamáson február 20-án hollócsapat jelent meg. Az egyik madár nyakán kis rongydarab volt, de két hétig nem sikerült a madarat elfogni. Március 5-én aztán a madár egy bokorban maga kezdte bontogatni a nyakára kötött csomagot, beleakadt egy gallyba s így elfoghatták. A rongyban levél volt, papírra írva, gumiba tekerve, és dróttal szorosan, viaszosvászonba varrva. És a levél Gamásra szólt…Ez állt benne betű szerint.
„ Oroszországból jövök. Üzenetet hozok Magyarországra. Ezt a kányát elfáradva fogtuk el és másnap útnak eresztettük evvel a levéllel Magyarország felé. Hogy odaér valaha hazánkba, ezt nem tudjuk, ezért többet nem írhatunk a levélben. Oroszországból küldjük névsorainkat. Szegény, szenvedő magyar hadifoglyok vagyunk. A mi hazánk Magyarország. Csak még egyszer megláthatjuk édes Hazánk. Szülőföldünk, Édesapánk, testvéreink, gyermekeink, Édesanyánk. Nem tudom, mikor látjuk egymást. Istenem! - Névsoraink 1947 év január 6. Mráv István, Gamás, Somogy megye, Paldesz István Gamás: Pektor János, Gamás: Kocsis Ferenc, Gamás. – Mink Moszkvában vagyunk, de vannak Polányiak és Mernyeiek, Geszti, Hácsiak is ott. Mernyei Magyar nevű is. Ezzel zárjuk lapunkat. Sokszor csókoljuk szeretteinket.” Sajnos, mostanában nincs elég helyünk részletesen leírni azokat a szívbemarkoló sorokat, amelyek kíséretében Bene János gamási kisgazda elküldte nekünk a levelet. Nem hittük el, visszaküldtük a plébánoshoz. S most megjött az ő igazolása is. A történet igaz, tanú rá az egész falu. A levél íróit már elsiratták otthon, de most sokan megismerték írásukat. – „Véletlen, vagy csodálatos?” – írja Biczi Gyula esperes-plébános. – „Ennyi sok véletlen találkozása is csodálatos volna…”
A holló ma is Gamáson van, Makk Ferenc kisgazda portáján. A levelet a plébános őrzi, és már sokan megvizsgálták. A holló valóban oroszországi fajta, a levél papírja nem Magyarországon készült. Egyenlőre hinnünk kell, ha az igazi bizonyítékot majd csak Pektor János hozhatja haza, aki a levelet írta. Eddig csak a költő fantáziájában élt ilyen madárposta. Most igaz lenne? Talán igen.
Forrás: Új Ember katolikus hetilap:1947. április 13. III. évfolyam 15. sz.
Pektor János (1905.) hadifogságba esett. Eltűntnek nyilvánították. Soha nem tért haza.
