A KERESZTEK TÖRTÉNETE
A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste.
Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Előfordulnak folyók partján, mezők, dűlők kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb.
A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezű parasztok, esetleg kőfaragást is tanult emberek készítették.
Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak - nem készíthették bármilyen anyagból. Ezeknek időt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása is fölösleges volt, mert az idő vasfoga úgyis eltüntette, elmosta mindezt.
Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is ők állták. Az arra járó férfiak megemelték kalapjukat, míg a nők keresztet vetettek.
A mi falunkban kőkeresztek vannak. Ezeket általában vagyonos családok állították. A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként. A keresztek egy részét magánszemély vagy család állíttatta, más esetekben azonban több személy vagy család, esetleg egy egész faluközösség fogott össze.
Gyakran kerítéssel vették körül, amely egyrészt védte a keresztet a legelésző állatoktól, másrészt figyelmeztette az arra járókat a hely szent voltára.
A kereszt körüli területet az állíttató család vagy közösség, főleg az eladó lányok gondozták.
Az alapító család kihalása, esetleg elköltözése után a környéken lakók viselték gondját a keresztnek és környékének.
Gyakran ezekről kapták nevüket az egyes dűlők is.
