SZÜRET
Az emberi tevékenységek egyik legrégibb formája a mezőgazdaság.
A szüret az emberiség egyik legősibb és a gazdasági élet őszi ünnepe.
A bor az emberiség történelmének szerves része.
A szőlő és bor legnagyobb ünnepe mindig a szüret időszaka volt.
Egy régi kép a szüretről.
A faluban különböző helyekre telepítették a szőlőt. Leginkább a lankás, napsütötte domboldalakra. A legismertebb dűlők: Öreghegy, Kishegy – ide pincéket is építettek. Ma már csak néhány található belőlük. Régen még családok is laktak is ezeken a helyeken. Kenderföldön, Bükkben, Vörösihegyen csak kisebb nagyobb ültetvények voltak. A leggyakoribb szőlőfajták: noa, elvira, otelló . A nemesebb szőlőfajták csak később jelentek meg.
A szüreti felvonulás
A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok faluban és városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják
Szüretkor felvonulást és bált tartottak. A felvonulók az egész falut bejárták a szüreti bíró és bíróné mögött lovas kocsikon, a legények lóháton. A menet végén haladt a cigány szekér, a leugráló „cigányok” mindenkit bekentek korommal és behintettek tollal.
Régen előfordult, hogy a bíró és bíróné hintón közlekedett. Aztán egyre kevesebb lett a ló, a kocsit felváltotta a speniter kocsi. Ma már traktorokkal vonulnak a résztvevők.
Képek a régi szüreti felvonulásokról
Bíró: Csordás István , bíróné: Bodor Rózsa. időpont:kb.1940.( Háttérben a régi felső iskola épülete.)
Fogathajtó: Borosits János , Balogh Lajos
Csoportkép a felvonulás résztvevőiről.
Csőszlányok, csőszlegények és a kisbíró.