Mezőgazdaság - Kollektivizálás

A kollektivizálás eredeti értelmében a közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erőszakos felszámolását és területükből mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezet)^[1] kialakítását jelenti.

A kollektivizálás az egész országra kiterjedően 1948 után indult meg. Adminisztratív, kényszerítő eszközökkel (adminisztratív módszerek) vették rá a parasztokat arra, hogy adják be a földjüket a szövetkezetbe. A kollektivizálás 1948–1961 között a két nagyobb szakaszban zajlott le, amelynek során az ország területének 93%-a került állami vagy szövetkezeti tulajdonba. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig; ekkor az 1967. évi IV. törvény értelmében szövetkezeti tulajdonba került.

Magyarországon három hullámban zajlott a mezőgazdasági szektor kollektivizálása, azaz az állami irányítású szövetkezetesítés:

• 1949–1953
• 1955–1956
• 1959–1961

Fajtái:

• Az első termelőszövetkezeti csoportban (tszcs) a tagok a legfontosabb talaj-előkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el.
• A második fajta fejlettebb, de a legkevésbé népszerű típusú termelőszövetkezetben az egyéni munkával, de közösségben, táblásan megművelt föld terményeit átlag szerint osztották el maguk között.
• A harmadik típus a tulajdonképpeni termelőszövetkezet, olyan szocialista szövetkezeti forma, amelyben a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában (munkaegység) részesültek jövedelemben a tagok.

Működése:

A termelőszövetkezet legfőbb szerve volt a közgyűlés, az elnök széles körű jogokkal rendelkezett. A munkavégzésre brigádok alakultak, a brigádvezetők irányításával. A zárszámadás vagy zárszámadó közgyűlés a termelőszövetkezeti élet legfontosabb eseménye volt.

Következménye:

„ A kollektivizálás és az irreálisan magas közterhek nyomása miatt a parasztság tömegesen menekült el a mezőgazdaságból: kb. 300 ezren hagyták el hagyományos életkereteiket, és más területen kerestek megélhetést. Ennek következtében csak 1953-ban mintegy 1 millió hold termőföld maradt parlagon.^[2]

Sokan önként, odahagyva földjüket, korábbi életformájukat, az iparban helyezkedtek el, nagy számban váltak ingázókká. Minthogy általában a fiatalabbak hagyták oda a földet, a falut, a paraszti életformát, a termelőszövetkezeti parasztság elöregedett. Nehézséggel járt a nők termelőszövetkezeti tagsága is, nehezen küzdötték le a korábbi előítéleteket; a hagyományos gyakorlatot. Hasonlóképpen nehézséget támasztott a felnőtt gyermekek tagsága is, mert gazdasági önállósulással járt együtt. A korábbi családi rend, munkamegosztás, gazdasági egység megingott, felbomlott. A termelőszövetkezeti mozgalom sikere településhálózatban is nagy változást eredményezett.”

A falvak elnéptelenedése, a lakosság csökkenése innen kezdődött.

„ A téeszesítés eredményeként a hagyományos paraszti társadalom és életforma eltűnt. Tíz év alatt megközelítőleg 1 millió ember költözött a városokba. Ezen urbanizáció folyományaként az egykori vidéki parasztság (agrárproletariátus) jelentős része ez által a városi iparban, többnyire gyárakban dolgozó munkásréteg létszámát gyarapította. Kulturális sokk érte a társadalmat. A kollektivizáltak sérelmeiről hallgatni kellett, a konfliktusok elfojtása miatt megnőtt az öngyilkosságok száma, egyes vidékeken felütötte a fejét az alkoholizmus.^[3] A falusi utcakép meghatározó eleme lett a Kádár-kocka.”

KOLLEKTIVIZÁLÁS: 1948 és 1961. között 

  GAMÁSON:

Alá kellett írni a belépési nyilatkozatot, ami nem ment zökkenés mentesen. Be kellett vinni a földtulajdont, le kellett adni a gazdasági felszerelést, az állatokat. Magántulajdonban mindössze két disznó és egy tehén maradhatott a saját szükséglet kielégítésére. A tulajdonban maradó állatok élelmezésének biztosítására szolgált a háztáji föld (általában 400 négyszögöl), amit a szövetkezet egy helyen mért ki tagjai részére.

„A harmadik típus a tulajdonképpeni termelőszövetkezet, az a szocialista szövetkezeti forma, amelyben a beadott javaktól függetlenül, egyedül a közösen végzett munka arányában részesültek jövedelemben a tagok. Ez a típus minden tekintetben a közös gazdálkodást jelentette, központi irányítással, nagyfokú szervezettséggel, a föld, az állatállomány, az eszközök, sőt a jelentősebb gazdasági épületek (istállók, magtárak, górék stb.) igénybevételével, munkaegységekben való elszámolással, ill. jövedelemelosztással.”

A lovakat a paplak melletti lóistállóban, a teheneket és borjakat a temető melletti tehéntelepen, a sertéseket a Honti kert melletti sertésnevelőben, a szárnyasokat, a pálinkafőző melletti telepen tartották. A terményeket magtárakba, górékba gyűjtötték.

 Képek a dolgos hétköznapokból.

Kapálás a közös földtáblában.

Kapálás: Puska József és felesége.

 Kapálás: lányok a mezőn.: Fekel Rózsa, Dékmár Rózsa. Fekel Irén

 Széna gyűjtés, forgatás a mezőn. A képen: Huszár Gézáné. Borbély Istvánné. Makk Jánosné. Kovács Lajosné, Jovánczai Anna.

Aratás a mezőn: Pusztaszeri János, Kalmer Magdolna az előtérben.

Cséplés a mezőn:Aranykalász mgtsz. A képen: Pektor János és Fehér Gézáné (a létrán)

Masinálás a mezőn.  Ebéd hordó asszonyok, gyerekek: Rosta Géza, Bognár Gyula, Horváth László

Cséplés , kazalrakás a tsz-ben . Forrás: Makk Margit.

Kazalrakás: a képen Ihász Lajos.

Kazalrakás Tuskóson.

Brigádmunka a mezőn. Szomj oltás, pihenés délben.

Aratás.  Pihenő, szomjoltás "barna sörrel."

Férfi brigád. Tsz elnök: Fehér József . A képen.: Rabóczki Ferenc, Makarész József, Hollány József, Dékmár Ferenc, Kominek János, Szökendi János , Fehér József.

Tsz magtárban: kocsis: Lubics Géza, A képen: Kemény Bála, Kemény Béláné, Rosta Istvánné, Sárdi Terus néni, Metzger Róbert, Podegrácz Istvánné

Kukoricaszedés a háztáji gazdaságban. A képen: Lukács Lajosné, Mráv József, Mráv Józsefné,, Mráv Istvánné, id..Lukács Lajosné, Pusztai Istvánné és Bogdán Mária

Kukoricaszedés a háztáji gazdaságban: A képen.: Oláh Józsefné, Csordás István, Puha Erzsébet, Dékmár Mihályné, Korsós Lajosné, Kovács József (sövény)

Szőlő - szüret: A képen:

KULTÚRA , SZÓRAKOZÁS, PIHENÉS:

 Tsz kirándulás: Tsz elnök Fehér József , agronómus: Szőke József

     3. sor hátsó sor

Mráv Lajos /Milkovics/, Mráv István / Gera/, Szúnyog Vilmos, Happ Géza, Horváth József, Csepregi József, Pintér Imre, Kiss Ferenc / Csatári/, Fehér József-elnök, Szőke József, Kis Mráv Gyula. (???), Puska Ferenc, Csordás József, Ménküs János, Somogyvári István /Gyúró/, Sárdi Lajos, Bogdán István, Horváth Lajos /Pipris/,

     2. sor

 Mráv Lajosné Papp Erzsébet / Csalos/, - Szúnyog Vilmosné-Terike, Ráncsik Jánosné /Annus néni/, Mráv Istvánné /Sari néni/, Kiss Lajosné /tuskósi/, Mercigán Kati néni, Fekete Rózsa, (? ?),  Fekete Józsefné, Sárdi Lajosné, Bogdán Istvánné, Galabár Józsefné

   1. sor

 Kovács Ferenc /Bukogáti/, Bene József, Szökendi Zsuzsa, Kalmer Magdolna, Fábos Mária, Metzger Mária, Galabár Ferenc, Bognár Gyula, Bogdán Hajnalka

 Kirándulás. A képen: Metzger Mária, Szökendi Zsuzsanna, Fábos Mária

1987. Tsz kirándulás.

Gamás, 1956. szeptember 9. A gamási Haladás Termelőszövetkezet 1954-ben alakult DISZ (Dolgozó Ifjúság Szervezete) színjátszó csoportja olvasópróbát tart Moliére "Dandin György" című színdarabjából, mellyel Karádon és Kisbáron is nagy sikert arattak. MTI Fotó: Bereth Ferenc